Ma ismét egy igazán eget rengető filmről kell, hogy beszámoljak a szörnyfilmek szerelmeseinek. Scott Harper, aki eddig a filmig csak gagyverák CGi effekteket csinált mások filmjeihez, úgy gondolta, tuti annyira marha jó rendező is lehet, mint CGI szakember. 2007-ben elhozta nekünk a Supercrocot, amivel ékesen bizonyítja, lószart sem ért ezekhez a dolgokhoz.
Szegény emberiségnek nem elég, hogy itt a felmelegedés, az aids meg isten tudja mennyi gond, még egy 35 méteres baszott nagy krokodil is zaklatja a békés katonákat valami amcsi nemzeti parkban.
Derék katonáink ugyan is ebben a nemzeti parkban mászkálnak, amikor egyik nőtagjukat a tesztoszterontól túlfejlett krokodilunk orvul hátulról kettéharapja. No persze, hogy a brigád mit keresett itt az nem nagyon derül ki, bár nem is fontos, idejöttek, mert meg kell, hogy egyék őket. Katonáink bőszen sikoltoznak, visszamennek a bázisra, ahol természetesen már várja őket a tehetetlen és hitetlenkedő tábornok elvtárs. Itt ilyen remek mondatok hangzanak el, hogy aszongya: "Úr isten, most mit fogunk tenni?" meg a "Jézusom'". No persze az USA annyi fegyverrel rendelkezik, hogy a fél világot le tudnák tarolni, de szerencsétlen krokodilunkkal szemben tehetetlenek.
Ennek persze az lehet az oka, hogy az USA a krokodiltól tanulta el a lopakodók kifejlesztéséhez a technikát, mivel szerencsétlen jószág a vízbe ki- és bemászáskor még hullámokat sem kavar, bár egy hegynyi méretű, mégis képes elbújni egy kiszáradt kóró mögött. Arról már nem is beszélek, hogy a kevlárt is az egyik elhagyott pikkelye alapján találhatták fel, mert szerencsétlenre tök hatástalan a lőfegyver, ezért néhány katona késsel bökdösi, gondolván, ha már lelőni nem tudja, legalább leszúrja. Természetesen krokodilunk múltjáról, származásáról, meg hogy miért épp ebbe a tóba hugyozik, semmi sem derül ki.
Viszont a katonaság olyan aljasságokat követ el ellene, hogy meglövik meg hasonlók, erre az annyira bedühödik, hogy elindul a közeli városba terrorizálni a békés bevándorlókat. Itt aztán beterrorizál egy egész makett várost, de elkenik a száját. Nagyjából ennyi lenne a film. Persze van neki titokba lerakott tojása, ami hihetetlen nagy fordulat a film sztorijában.
Derék jószágunk a szokásos rajzolt krokodil, a színészek nagyjából hozzák a Seagal-i mélységet az alakításukban, minderre pedig a nagyszerű párbeszédek teszik fel a koronát.
Mit is mondhatnék, a gagyi szörnyfilm rajongóknak kötelező!
